Laci tavaly szeptember óta él New Yorkban. Szereti. Nem is csodálkozunk, hiszen mindig oda vágyott, ráadásul Costa ricai és jamaicai kolleganői vannak. Azonban a hivatalnokok, olyanok, mint a betanított munkások, a lakások marha drágák, sok a patkány és minden messze van. Tessenek!

„Az én történetem elég messzire nyúlik vissza. Amióta az eszemet tudom, Amerikába vágytam. Szüleim elmesélése alapján, 6 evesen amikor megkaptam első földgömbömet, megkerestem rajta New York-ot, es közöltem, hogy en itt fogok élni es dolgozni! Idén voltam 30 eves, és életemben először 2003-ban jártam az USA-ban.
Előtte soha. Akkor azonban mar kesőbbi New Yorki karrieremet építeni jöttem. 2002-ben végeztem a Semmelweis Egyetemen, New Yorkba pedig államvizsgázni jöttem a Princeton-ba. Azt hiszem mindenki ismeri annyira a magyar egészségügy mai helyzetet, hogy tudja, majdnem mindenki menekül belőle, aki megteheti. Nos, én kaptam egy ajánlatot.
Amikor 2003 októberében először kiszálltam a repülőgépből a JFK 4-es terminálján az, az érzés csapott meg, hogy hazajöttem. A mai napig nem tudom megmagyarázni magamnak, hiszen soha nem jártam előtte az Államokban.
Az első pillanattól kezdve rendkívül otthonosan mozogtam New Yorkban, mintha világ eletemben itt éltem volna. Persze én is bejártam a szokásos turista látványosságokat, és nagyon elveztem az ittlétet.
Véglegesen tavaly szeptember 4-én jöttem ki. Addigra megvolt minden szükséges papír. Egy ideig egy ismerősnél laktam, akit ma már a pót nagymamámnak tekintek. Nagyon sokat segített az induláskor!
Az emberek teljesen vegyesek. Legtöbbször a hivatalokban azt tapasztaltam, hogy olyanok, mint a betanított munkások. Ha valakinek tovább kell gondolkoznia, "mint amire be van tanítva", arra már képtelen. Itt is vannak olyan emberek, akik mások kihasználására építenek. Ugyanakkor munkám során volt alkalmam nagyon sok nagyon jó embert megismerni. A kórházi osztály ahol dolgozom, rendkívül nemzetközi csapatból áll: rengeteg filippino kolleganőm van, sok van olyan, aki Jamaicáról, vagy Costa Rica-ról jött, sok az orosz, van Peruból elszármazott kolleganőm, olyanok vagyunk, mint egy nagy család! Együtt sírunk, együtt nevetünk, és morgunk a főnökség hülyeségein. Ez a magyar egészségügyben soha nem volt meg.
New York tényleg egy igazi nagy olvasztótégely. A világ minden részéről találsz itt embereket. Van akik tényleg megcsináljak a szerencséjüket, másoknak nehezebb. Azt mondjak, hogy New York, nem is igazi Amerika, annyira nemzetközi. De nemcsak ebben üt el az Államok többi részétől. Hanem például abban is, hogy sokkal drágább az élet, mint máshol. Manhattanben lakást bérelni szinte lehetetlen (nemhogy venni), mert egy 30 négyzetméteres stúdióért is simán elkérnek havi 3000 dollárt.
Amíg a benzin gallonja a híradó szerint az Államok többi részében mar 2 dollár alatt van, addig a New York-iak meg mindig 2 dollár/gallon felett tankolnak. Az autó kötelező biztosiasa szinten nagyon drága, ha az ember egy másik országból, pláne ha földrészről származik. Es az sem érdekli őket, ha az ember tizenakárhány éve vezet.
A manhattani közlekedés azonban fantasztikus. A metróval simán el lehet jutni rengeteg helyre, rettenetesen kiterjedt a metróhálózat, és tényleg éjjel nappal jár a metró. A metró állomások állapota valóban sokszor kétségbe ejtő. Ahogy távolodik az ember Manhattan szívétől, annál inkább. A patkányok vidáman rohangálnak a metró vágányai között, és sok metró állomáson kint van a plakát, hogy: Vigyázat! Patkányveszély!
Ugyanakkor viszont a metrószerelvények, a buszok pedig olyan tiszták, hogy akar enni is lehetne a padlójukról. Az állomások azonban katasztrofálisak! Az Atlantic Avenue-nál, ami Brooklyn egyik legnagyobb közlekedési csomópontja, sok metrójárat fut össze, illetve itt van a LIRR (Long Island Rail Road) egyik nagy állomása is. Egymás fölött, de mindkettő a fold alatt. A különbséget zongorázni lehet a két állomás között. Amíg a metróállomás koszos, öreg, és lerobbant, addig a LIRR állomása jól megvilágított, tiszta, nem düledezik, és nem mászkál mindenfele állatka a vagányok között.
A közlekedés csak Manhattanben ilyen jó. Itt Brooklynban (és a többi "kerületben") a tömegközlekedés inkább arra épül, hogy úgyis mindenkinek legálabb 3 autó áll a háza előtt, ezért sokkal ritkábban járnak a buszok. Többnyire itt inkább autóval kozlekednek az emberek, az american freedom egyik tényezője ez. Úgyhogy aki ide költözik es nincs autója, az kicsit nehezebb helyzetben van. A távolságok pedig nagyon nagyok. A Jersey Shore nekem például itt van a "szomszédban", de ez 120-150 kilométert jelent. De ha például a Central Parkba megyek, az is simán 35-40 km-re van tőlem. New York hatalmas, 10 millió ember lakik itt.
Autópályák szelik keresztül a varost, amiken nagyon sokszor nagy dugok vannak. A sebességhatár nevetséges: autópályán is 55 mérföld/óra (90km/h) sok helyen, New Jerseyben 65 mérföld/óra.(100km/h). Ezt max. 5-10 mérföld/órával lehet túllepni, arra meg nem ugranak a rendőrök. Azonban ha félre állítanak, akkor jobb ha nem matatsz a kesztyűtartóban hanem vigyázzban ülsz, kezed a kormányon, amíg a rendőr oda nem ér a kocsid ajtaja mellé és nem mond valamit. Ugyanis ha elkezdesz matatni, akkor esetleg azt fenyegetésnek veszik (esetleg fegyvert keresel), és bajod lehet belőle. Ilyenkor ugyanis tűzparancsuk van, ha fenyegetve érzi magát, lőhet.
A közbiztonság többnyire nagyon jó. Én Brooklynnak egy olyan kornyékén lakom, ahol az utca egyik oldalán többnyire afro-amerikaiak élnek, a másik oldalán csak ortodox zsidók. Ez a két közösség elég nehezen viseli egymást. Nyáron, amikor nagy feszültség volt köztük, egyik délelőtt arra lettem figyelmes, hogy a rendőrök békés erődemonstrációt tartottak. A négysávos utcán két sáv szélességben két háztömbnyi hosszúságban szorosan egymás mögött álltak a villogó piroslámpás (itt nem kék a megkülönböztető jelzés, hanem piros) járőrautók. Ennyi elég volt ahhoz, hogy semmiféle erőszak ne történjen. Régen New York a sok bűncselekményről volt híres, és a bandákról, de mára ez a probléma megoldódott. Fehér emberkent is végig lehet sétálni egy olyan utcán ahol csak afro-amerikaiak élnek. Maximum megnézik az embert. Ugyanakkor sötétedés után én sem sétálok szívesen ilyen részen. Egyik barátomnak Connecticut államban volt érkezése után nem sokkal kellemetlen élménye: egy amúgy biztonságos kornyéken két fekete gyerek pisztollyal kirabolta este. Ezért én inkább nem megyek sötétben az utcára. De mindent összevetve biztonságosnak mondható New York.
Egy hatalmas gyerekkori almom vált valóra, hogy itt élhetek és dolgozhatok. Nagyon jó embereket ismertem meg es dolgozom velük nap, mint nap együtt. Azonban ahogy egyik ismerősöm mondta: itt sem kolbászból van a kerítés, csak lényegesen több a kolbász."

Köszönjük az írást Lacinak!