Dél-Korea a világ egyik vezető gazdasági hatalma. Szöul húszmilliós város, igazi metropolisz. A koreaiak találták fel a padlófűtést, de Viki szerint, aki angoltanár Szöulban, minden mást koppintanak valakiről, isznak, mint a gödény, és tahók. Vigyázat, negatív tapasztalatok jönnek!
Viki még egy hónapi él Szöulban, előtte huszonegy országban járt már, mindet szerette, Dél-Korea mégsem nőtt a szívéhez.
Elmondta, hogy negyven évvel ezelőtt Szöul nagy része fábol épített kunyhókból állt. Tradicionális, régi házakat nagyon keresgélni kell, mert az ottani kultúrában a „régi az rossz, az új pedig jó” tehát nem igazan építgetnek a jövőre, pláne nem a múltra gondolva.
A volt királyi palota is egy vicc. Csak festett épületek burkolás nélkül. Ablak rizspapírból, a padló kőből van, és fát égetnek alatt fűtés gyanánt.
Kína es Japán felváltva adóztattak a koreaiakat egész történelmük alatt. Korea, Japánhoz volt csatolva 20 század első felében. A japánok meg persze mindent elvittek onnan, ami mozdítható volt. Aztán később meg Észak-Korea pusztított rendesen.
Szegény koreaiak talán nem is sejtik, mennyire hasonlítanak ránk, magyarokra, egész történelmük viszály, csata és megszállás. Szóval a kultúrának sosem volt igazan alkalma fejlődni. Úgy tűnik, semmi nem eredeti kivéve a padlófűtés, amire nagyon büszkék pedig nagyon nem működik ám jól: ha felmelegíti a szobát, akkor túl forró ülni rajta, ráadásul óriási az energiaveszteség.
Koreában a férfi az asszony felett van minden szögből. Ez azt jelenti, hogy a nők általában nagyon el vannak nyomva. A gyerek a családdal el addig, amíg megházasodik, (meg akkor is, ha 40 éves) a fizetése felett pedig nincsen hatalma, csak zsebpénzt kap.
A szerelmes párok kávézóba meg „love motel-be” mennek, mert nem lehet haza vinni a kedvest. Szóval kávézó, meg love motel rengeteg van Szöulban. A lányoknak nem illik fiúkkal találkozni, a bárokba tehát csak a „rossz lányok” járnak el. A jó lánynak haza kell érni éjfél előtt, még ha 30 éves is. Házasság után pedig sehova sem mehet. Nagyon tradicionálisak. Persze van kivétel és változnak az idők, de lassan.
Amerikát a zenében, (ki nem) Japánt pedig divatban majmolják. A hiphop különösen népszerű. Nem is néz ki akárhogy egy koreai kislány cingár lábbal, elől hátul laposan, amikor felöltözik Beyonce-nek és próbálja a mozdulatokat. Mivel a koreaiak alacsonyak, a lányok nagyon magas sarkú cipőt hordanak, amiben persze sokaknak nehezen megy a járás.
A munkahelyen a fonok az király, a dolgozó addig nem megy haza amíg a góré ott van. Ez japán rendszer. Ha a főnök este inni akar, akkor az összes férfi dolgozójának menni kell vele. Vannak olyan helyek, ahol ez akár majdnem minden esete így is van. A fiatal fiuk attól félnek, hogy nem kapnak munkát, a középkorúak pedig attól, hogy elveszítik. (Lám, vannak újabb hasonlóságok.) Szóval látszik a feszültség, főleg az asszonyokon. A koreaiak arca nem hasonlít a japánok kifejezéstelen, vagy épp állandóan tisztelettudó mimikájához, rajtuk látszik a feszültség.
A feszkót pedig sokat ivással igyekeznek feloldani. Soju-t isznak, ami etanol, víz és édesítő. Olyan az íze mint a rossz vodkának. Az a pálinka ott, csak nem olyan erős, nagyjából 20 százalékos.
A koreai lakásokban alig van bútor, viszont a hűtő hatalmas. A földön alszanak egy vékony matracon, amit elpakolnak reggel, hogy legyen hely enni a kis összecsukható asztalka körül. A szöuliak konyhájában csak két rózsás a gaztűzhely. Nem is ismerik a sütőt, mindent vízben főznek.
Dekorációnak divat a kínai giccs, és a művirág. Szomszédolni nem szokás, az emberek olcsó éttermekben meg kávézókban üldögélnek.
A két nemzeti időtöltés a pletykálkodás és a tévénézés. A legtöbb ember a szó klasszikus értelmében műveletlen és kulturálatlan. Ez szomorú, mert az alkalom meglenne a művelődésre. Csak üresek a múzeumok mindenfelé. Pénz, család, kaja és pletyka, ez az élet.
Utolsó kommentek