Berlinbe nem elsősorban azért, vagy nem csak azért megyünk, hogy japán turista módjára órákat töltsünk látványosságok felkutatásával és azokat lencsevégre kapjuk. Lehet ott is múzeumokat nézegetni és egyéb kulturális programokon részt venni, de mi jobban ajánljuk a legendás techno klubok, és hangulatos kocsmák látogatását. A város maga nem mondható szépnek, de annál érdekesebbnek. Szocreál, helyenként poszt-apokaliptikusnak ható városképével tökéletes összhangban van azzal a zenével, amely húsz éve itt „látta meg a napvilágot.”
Nem muszáj repülővel utazni, ha bírják a vonatozást, egész olcsón meg lehet úszni, ha időben veszik a jegyet. A Keleti pályaudvaron lehet kapni 29, illetve 39 eurós akciós vonatjegyeket, persze ha nem bánják a 12 órás zötykölődést. Még ha bírják is a gyűrődést, célszerű éjszaka menni.
Azért néhány kötelező látványosságot mi is megnéztünk. Le is fényképezkedtünk a nevezetességek előtt, mellett, bizony.
Reichstag
A német parlament épülete volt 1894-től az 1933-mas tűzvészig. 1999 óta újra otthont ad a törvényhozó testületnek miután újjáépült Norman Foster tervei alapján. A Reichstag a pecónak a neve, a törvényhozó testületet Bundestagnak hívják, így elhatárolódva a hírhedt elődjétől, ugyanis mind a Német-római Birodalom, mind a nemzeti szocializmus idején is ez volt a német parlament épülete. Szép nagy újonnan beültetett füves park terül el előtte.
Checkpoint Charlie
Azért mégsem látogathatunk Berlinbe anélkül, hogy a Vasfüggöny leghíresebb ellenőrzőpontjának emlékhelyét ne nézzük meg. 1945-től 1990-ig állt Berlin amerikai szektorában, a Friedrichstrasse és a Zimmerstrasse kereszteződésétől néhány méterre. A Friedrichstrasse a szovjet szektorba eső Mitte kerületeket kötötte össze az amerikai Kreuzberg kerületekkel. Így az ellenőrzőpont jelentette a kapcsot a szovjet birodalom és a nyugat között. Amikor a háborús szövetségesek feloldották Berlin megszállt státuszát, itt tartották a megszálló hatalmak búcsúünnepségét. 2000-ben az eredeti ellenőrzőponttal kinézetre megegyező épületet állítottak fel. Négy figyelmeztető tábla, négy nyelven, egy amerikai és egy szovjet katonaportré állít emléket az egykori szektorhatároknak. Igazi turistalátványosság.
Van Checkpoint Charlie múzeum is.
Brandenburgi kapu
A Parisier Platz-on található, az Unter den Linden út végén. Ez a központban lévő klasszicista építmény a főváros és egyben Németország jelképének számít. Az 1700-as évek végén épült és jelentőséggel bírt számos történelmi esemény során.
A Fal felállítása után a kapu a lezárt zóna közepére került. Sem keletről, sem nyugatról nem lehetett átmenni rajta, egyedül az NDK-s határőrök közelíthették meg az építményt. Ez is, mint a Fal, a hidegháború jelképévé vált.
Mr. Gorbachev, open this gate! Mr. Gorbachev, tear down this wall! (Gorbacsov úr, nyissa ki ezt a kaput! Gorbacsov úr, döntse le ezt a falat!). Mondta Ronald Reagen amerikai elnök 1987-ben a Brandenburgi kapu előtt.
1989. december 22-én végül százezer ember jelenlétében meg is nyitották. Az évek során többször szorult restaurálásra, 2002-ben fejezték be a munkálatokat.
És személyes kedvencünk az Alexander Platz, csak mert igazán bizarr, hogy egy térre sikerült zsúfolni egy óriási panelházat, egy templomot, egy bevásárlóközpontot és egy óriáskereket. Az egykor az NDK-hoz tartozó teret a helyiek egyszerűen csak Alexnak hívják, a város egyik leghíresebb része. Közel van a Spree folyó partjához, és több nevezetesség is található arra, mint a tévétorony, vagy a Berlini Dóm.
Berlinbe nem csak a látványosságokért jövünk, főleg nem Kelet-Berlinbe. Nem messze az Ostbanhoftól található az Európa legjobb techno klubjaként számon tartott Berghain. Az a Berghain ahonnan még Richie Hawtint is kidobták. Minket beengedtek ugyan, de nem könnyen.
Ha az ember a német fővárosban jár, és nem hagyja hidegen az elektronikus zene, érdemes megpróbálkozni a bejutással, de úgy készüljenek, hogy legyen az estére egy B terv, ugyanis a mogorva biztonsági őrök majdnem hogy minden második embert elutasítanak az ajtónál. És a sorban állás közben a nevetgélést, hangos mosolygást el kell felejteni, szépen kisiskolások módjára illik várakozni.
De ha már befizettük a 12 eurós beugrót és örülünk magunknak, hogy bejutottunk nem fogunk csalódni. A szórakozóhely igazi underground helynek számít, szóval itt ne számítsanak Hajógyári sziget-féle rongyrázásra; az italárak is alig haladják meg az itthoniakat. Egy három decis sör, három euró. A hely háromszintes, kívülről olyan, mint egy lepukkant gyárépület. A földszinten van a chill, kényelmes nagy fotelekben lehet punnyadni, iszogatni, ha már meguntuk a csapatást. A dj pult és a tánctér az első emeleten van. A második emeleten hintaszékek találhatóak és lehet a bárnál fagyit kapni. Szinte minden hétvégén tiszteletüket teszik a berlini klubokban a techno és a proggie nagyágyúi. Nekünk egy Monika Kruse és Luke Slater-féle zúzáshoz volt szerencsénk.
Ha azonban nem engedték be önt, cseppet se aggódjon, irány a Tresor, amely szintén legendának számít a techno kultúrában, és a biztonságiak messze nem olyan szőrösszívűek.
Tehát ha Berlinben járnak, érdemes megtekinteni a közelmúlt történelmi emlékeit és éjszaka belevetni magukat a színvonalas és Európában egyedülálló éjszakai életbe. Ne feledjék a német főváros nem csak a Falról, vagy a Brandenburgi kapuról híres, de a techno születési helye, a születési ideje meg talán nem meglepő módon megegyezik a Fal lebontásának idejével.
Utolsó kommentek