Travelling Band

Szubjektív országélmények, beszámolók innen-onnan.

Mi megyünk, te olvasod.
De lehet fordítva is:
travellingbandblog kukac gmail pont kom

Együttműködésben:

Utolsó kommentek

FB

Címkék

2009 (1) 41 es (1) 60 as évek (2) afganisztán (1) afrika (1) afro amerikai (1) akna (1) albánia (1) alkohol (3) alpok (1) amerika (1) amszterdam (1) andok (1) angola (1) árak (1) autonómia (1) autóstop (2) balaton (1) bálnavadászat (1) becherovka (1) bécs (1) berlin (1) beyonce (1) bikaviadal (1) budafok (1) budaörs (1) budapest (3) buli (1) bunker (1) busz (3) calgary (1) chile (1) cigány (1) creedence clearwater revival (1) cseh tamás (1) dalí (1) dánia (1) dél korea (2) die hard (1) egerszegi (1) egri vár (1) éjszakai élet (1) enver hodzsa (1) erasmus (1) erdély (1) esőerdő (1) észak korea (2) észtország (1) feröer szigetek (1) film (1) footer (1) fotó (1) franciaország (1) háború (2) halászat (1) harlem (1) határátkelés (2) hellókarácsony (1) hobo (1) hollandia (1) indián (1) japán (1) kamaraerdő (1) kanada (1) katona (2) kína (1) királyhágó (1) koncert (1) korea (3) közbiztonság (2) közlekedés (1) lenin (1) ljubljana (1) metró (1) mókus (1) moszkva (1) művirág (1) new york (2) nyár (1) nyócker (1) ópium (1) patkány (1) pécs (1) pilis (1) piliscsaba (1) prága (1) programok (1) rammstein (1) rendőr (1) síelés (1) síút (1) soju (1) sör (4) spanyolország (1) szauna (1) szeged (2) székely (1) szélmalom (1) szlovénia (1) szöul (2) tallin (1) techno (1) travellingband (1) travellin band (1) tréning (1) tulipán (1) tűzoltó (1) underground (1) usa (1) üvegtigris (1) videó (2) villamos (2) vulkán (1) zsidó (1) Címkefelhő

Partnerek

A naptárfotósok és a porított marhahús hazája - Kanada

2010.11.22. 08:20 :: travellingband

Nem sok ember mondhatja el magáról, hogy egy Magyarországnál hétszer nagyobb tartományt neveztek el róla. A szerencsés: Viktória királynő lánya, akinek a neve Alberta volt - gondoljuk mi. És persze nem akárhol történt ez, hanem a festett felhők országában, Kanadában.

Hálás feladat itt fotózni - Moraine Lake, ami mellett akár Forrest Gump is elfuthatott

 

A Sziklás-hegység lábainál terül el ez a nagyobbacska földterület, ahol még téli olimpiát is rendeztek 1989-ben. Éppenséggel nincs közel, Calgary majdnem tíz óra repülőút – Londonból. Az időeltolódás hazánkhoz képest nyolc óra, ami még gombócból is sok. Az éghajlatról érdemes tudni, hogy a tartományon belül igen változó. Észak-déli irányban a kiterjedése 1200 km, így lehet, hogy északon esik a hó, -30 fok van, délebbre pedig éppen strandolnak. Másfelől pedig ott van a Sziklás-hegység jótékony hatása, ami igazán változatossá teheti az ember napjait. Elindulás előtt a kiválasztott ruházat nem olyan biztos, hogy két óra múlva is a legjobb választásnak tűnhet. Vannak olyan napok, amikor szinte mind a négy évszak időjárása képviselteti magát, nyáron akár még két fok is lehet, persze napközben. Így aki útnak indul Calgary-ba, készüljön fel arra, hogy a bőröndöt nehéz lesz behúzni a pufidzseki miatt, bármikorra is tervezi az utazást.

A tartományi székhely Edmonton, de a legnépesebb városa Calgary. Na, mi itt jártunk. Onnan lehet ismerős a neve, hogy itt rendeztek 1989-ben téli olimpiát, ahogy már említettük. Kanada legmagasabban fekvő városa, 1048 méter a tengerszint feletti magasság, és attól függetlenül, hogy mindenki kocsival jár, a levegő kristálytiszta. Itt látható telente a chinook nevezetű meleg szél is, mely a Csendes–óceán felől jön. Mi láttuk nyáron is. A város leginkább az olajiparra épült, tele van parkokkal, ahol fekete mókusok ugrálnak, magyar emlékművet rejtenek, madarak ezrei színesítik a tájat. A Bow és Elbow folyók találkozásánál fekszik. A belvárostól néhány perc sétával meg is közelíthető a part, ha már meguntuk az igazából üres utcákat. Itt általában irodaházak magasodnak, csak akkor van egy kisebb élet, ha lemennek kávézni a dolgozók a legközelebbi Tim Hortons-ba, ami a kanadai Starbucks. A fontosabb látnivalók is itt helyezkednek el. Sok szeretettel és borsos belépővel várja a turistákat és minden kedves érdeklődőt a Calgary Tower, melyben forgó étterem, koktélbár, és király kilátás fogad. A Glenbow Museum a Kanadában élő népek kulturális örökségét mutatja be, néha meg pár Cézanne vagy Van Gogh képet is. Nagyon érdekes, színes a kiállítási anyaga. Nem drága, viszont egy egész napot el lehet bent tölteni, akár gyerekkel is.

Ezek után érdemes áttolni a babakocsit az állatkertbe, mely a St. George’ s-szigeten fekszik, szintén a közelben. Kicsit többet vártunk tőle, viszont vannak életnagyságú dinoszaurusz robotok, melyek a frászt hozzák a látogatókra. Akár egy órán keresztül is el lehet velük szórakozni. A belépő itt már drágább, és 13 év felett már felnőttnek számít az ember. Még mindig van szabadtéri program, igaz, nem a központban. A Heritage park egy szabadtéri múzeum, ahol kipróbálhatjuk a krikettezést, beülhetünk egy oridzsinál teadélutánra az asszonyok közé, vagy éppen egy börtönbe. Arra mennek rá, hogy visszarepítsék a látogatót az időben, mindenki az 1800-as évek ruháiban flangál, de persze ők csak a dolgozók. A gyerekek versenyeznek, a nagyobbak az állatokat ganajozzák. Ez a munkamegosztás.

Ha pedig már Kanada, akkor hoki. A Calgary Flames hoki csapat arénája, a Saddledome. Az megvan, de mellette rendezik meg minden év júliusában a Calgary Stampede-t, ami egy igazi cowboy fesztivál.  Két hétig tart, van igazi filmes vurstli hangulat nagy plüssökkel, körhinta, bemutatók, koncertek, állattartási szakkiállítások - minden, ami szemnek-szájnak ingere. Egy hasznos tanács: ha valaki előtte nem készül cowboy kalappal, akkor sincs gond, a fesztivál területén is lehet jókat venni, és nem is olyan drága.

Ez a kép a Saskatoon farmon készült; a tányérban buffalo chili, vagyis bölény chili van (a másik meg leves). A bölény húsa nem zsíros, és nagyon egészséges. Ja és finom is. Árban kedvező (10-15 kanadai dollár: 2-3000 Ft), bár éppen azért, mert a hús nem zsíros, nem is annyira laktató, így a kisebb adagok ellenségek. Amit még érdemes itt megkóstolni, az a saskatoon pie, ami olyasmi, mint a fekete áfonya vagy mi. Előszeretettel fogyasztják Kanadában a marhahúst is, olyakor egészen meglepő módon. Ebben a tubákszerű dobozban például füstölt, szárított formában van, de ha nassolni kell, akkor a kanadaiak a chips-szerű beef jerky-t választják, ami ugyancsak szárított, füstölt marhahús, és állati finom. Kanadai ital csak a canadian whiskey, ami finom-lenne, ha nem whiskey lenne. A hideg kiráz tőle. Alkoholt csak külön boltokban lehet kapni, és általában a világ minden tájáról van valami, szóval igen nagy a választék. Egy sör a bárokban 5 dollár körül mozog, boltban 2-4 között lehet valahogy.

Az éjszakai életet homály fedi. Füstös kocsmák nincsenek, mivel nem lehet a szórakozóhelyeken dohányozni, meg amúgy sehol se. A belvárosban egy helyet láttunk, mely Road House névre hallgat. Szerencsére ez nem olyan drága. A fiatalok egyébként is jobban szeretnek a szabadban lenni, vagy házibulikat szerveznek, a kocsmázás annyira nem tűnt menő dolognak. Ezért vigyázzunk, ha kanadai ismerős jön látogatóba, a számára igazi kuriózumnak számító késdobálókból és pincében táncolós helyekről nehéz lesz kirángatni.

De minek is kellene ilyen helyeken aljasodni, ha a várostól 80 kilométerre húzódik a Sziklás-hegység? Na ugye! Csúcsai 2000, vagy akár 3000 méter fölé magasodnak, gleccserekkel, hósapkákkal. És a szokásos tanács: ha fényképezni akarunk, akkor menjünk kisebb társasággal, mert parasztlázadás lesz abból, ha az ember 500 méterenként meg szeretne állni pár képkockára. A hegység lábához legközelebbi város Canmore, mely igazi turistaközpont.  Nyaranta itt rendezik meg a Canmore Folk Music Festival-t. A város mellett húzódnak a Three Sisters vonulatai, és a városka mellett folyik el a Bow folyó is. Ezen a részen rengeteg szarvas és medve van, állítólag.  Ha ez még nem volt elég, tömegével ugrálnak a vadnyulak az utcán. A következő megálló Banff, ami már a nemzeti parkban található, így fizetni kell a belépésért.  Szintén a turistáknak találták ki, rengeteg szálloda van, és mellette halad el a Trans-Canada Highway, amely átszeli a hegységet. Aki nem akar vásárolni, az fél órán belül három tavat is talál. A Lake Minnewanka a legnagyobb, Moraine Lake a legkékebb, Lake Louise pedig a leggleccserebb.

Havas hegyek között hol a tenger hupikék, ez a Moraine Lake. Eldugva a külvilág elől, 2100 méter felett fekszik, a víz olyan, mintha csillogna. Lehet bérelni kenut is, és olyan rengeteg chipmunk van, hogy még a gatyát is leeszik az emberről ha tömegesen közelítenek. Persze nem lehet őket etetni, természetes élőhelyükön nőttek hód méretűre. A közelben van még a Johnston Canyon is, mely szintén egész napos program.  A hegyek között rejtőzik egy gejzír, ide érdemes elsétálni, ha már megnéztük a két vízesést. Nem nagy túra, 14 kilométer oda-vissza, pár óra alatt meg is van, és nem lesznek problémáink az alvással.

Calgary-tól mindössze 200 kilométerre igazi vadregényes környezet fogad minket.  Egy Drumheller nevű városkában él a világ legnagyobb dinoszaurusza, ami 26 méter magas, és fémből van a bőre. A bátrabbak felmehetnek a szájába is, majd visszaereszkedhetnek a való világba a nyelőcsövén és egyéb kedves részein keresztül. Itt található a Royal Tyrrell Museum is, mely kihagyhatatlan, ha látták az Őslények országát.

Calgary közelében található még a Ghost Lake is, amelynek partján egy indián rezervátum fekszik, ahol vadlovak legelnek. Közelebbről viszont senki se akarja megnézni az ilyen helyeket, mert az indiánok nem mindig olyan kedvesek, mint Pocahontas! Ha valaki bemegy a rezervátumba, akkor le is lőhetik minden kedvesség nélkül. Ez sokszor azért is veszélyes, mert hívogató a táj, és az, hogy a lovakkal együtt bölények is élnek itt. Elégedjünk meg a barlangrajzokkal. A Ghost Lake-hez érdemes motorcsónakot vinni, mert akkor akár a hegységig is elcsónakázgathatunk. Ha pedig sokkal nagyobb bulira vágyunk, a Bow folyón 2 óra alatt (az legalább 4 sör) lecsoroghatunk a szomszédos Cochrane városkáig. Innen az eljutás már nem olyan egyszerű például Calgary-ba, távolsági buszokról semmi hír, ahogy a személyvonatról sem. Állítólag léteznek, de ritka, mint a fehér holló. Ezért is van mindenkinek legalább kettő autója.

A kanadaiakról tudni kell, hogy nagyon büszke egy nép. Lehetnek is mire, gyönyörű helyen élnek, tisztelik és imádják a természetet, amit meg is óvnak. Nagyon pedánsak, nyugodtak, barátságosak. Bárhol szívesen elbeszélgetnek az emberrel, a külföldieket szívesen faggatják.  Emellett sokan azt mondják rájuk, hogy egy igazi „birka nép”. Furcsa szokásaik vannak, és még furcsább törvényeik, szabályaik. A házakat nem lehet bármilyenre festeni, ha a fű nincs lenyírva a ház előtt, büntetnek. A piros lámpánál kanyarodhatsz jobbra, ha nem jön semmi. Az autókon elég egy rendszámtábla, mert így sokkal praktikusabb állítólag. Vagy ha elhagyják, akkor már rögtön meg kell csináltatni combos összegért az újat. Emellett létezik olyan is, hogy az egyik tartományban megszerzett jogosítvány nem használható a szomszédosban. Van műbajusz automata, és a 14 éves gyerek vezethet. Értik ezt? Mi sem. De valami ott nagyon jól működik, az biztos.

6 komment

Címkék: indián kanada mókus éjszakai élet calgary

A bejegyzés trackback címe:

https://travellingband.blog.hu/api/trackback/id/tr232455428

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ha a tizennégy éves gyerek vezet, akkor egyvalami biztos csak: hogy nem működik rendben minden. Kicsit túl liberálisnak tartom ezt ugyanis.
csak tanuló jogsival teheti ezt meg, egészen 16 éves koráig, szóval ül mellette valaki. Az biztos, hogy nagyon érdekes, főleg látni, és átélni. Egyébként azt kell tudni, hogy náluk a gyerek az első, és igazából bármit megtehet. Elég keményen védik őket a törvények. pl ha elverik otthon a seggét egy rossz jegy miatt, akkor ha nem is irány a dutyi, de elég nagy baj lehet belőle.
Én nem tudok róla, hogy 14 éves kölkök vezethetnek. 16 év a minimum határ, és akkor is ott kell ülnie mellette egy olyan embernek, akinek full jogsija van. Ha sikeresen vette az "akadályt", később megszerezheti a G2-es jogsit, majd a fullost.
A G1 a kezdőké, a G2-vel már vezethetsz egyedül is, a fullossal meg egydül még autópályán is. Wow!

Amúgy nagyon kellemes bejegyzés volt, érdekes, olvasmányos. Tim Horton... ááá! Borzasztó ez a rengeteg TH itt Kanadában, de hát mit lehet tenni, ha egyszer vonul a csorda? Aki kimarad, az nem fog elhízni... :-)
Kedves Tom Bobb!
vezethet. az már más kérdés, hogy csak tanuló jogsival, de ott ül a gyerek a volánnál, ahogy ez le is van írva az előző kommentben.:)
Tim Hortons volt a csúcs!5 éves gyerek mellett tolni a kávét. És állítólag nikotint tesznek bele, hogy függőséget okozzon. Ez válasz arra, hogy miért akartam mindig kávézni (amikor sose kávéztam), és miért nm dohányoztam annyit:)
@dorisz26: Igen, ezekről a legendákról én is hallottam. Van ez a kenyér, ez a WONDER, amit eszméletlen mennyiségben vesznek az emberek. Jómagam is megkóstoltam, és csak a harmadik adag vételénél jöttem rá, hogy nem is nézek rá másra, csak ezt veszem - itt valami baj van! Azóta nem vásárolok ebből, mindig kerülöm, mert "felültem" a legendáknak, miszerint raknak bele valamit, amitől rászokik az ember.

Tim Horton egy őrület, ahogy sorban állnak előtte az emberek, türelmesen várják a betevőt, amit két lépéssel odébb ugyanúgy megvehetnének. Párom egyszer beállt a sorba, érdekelte az egyik sütijük, de mikor látta a csótányt szaladgálni a pékárúk között, inkább helyesen döntött. Azóta röhögünk a TH-sorbanállókon - és sajnáljuk a birkákat.

Köszönöm a jogsi-visszajelzést!
süti beállítások módosítása