Travelling Band

Szubjektív országélmények, beszámolók innen-onnan.

Mi megyünk, te olvasod.
De lehet fordítva is:
travellingbandblog kukac gmail pont kom

Együttműködésben:

Utolsó kommentek

FB

Címkék

2009 (1) 41 es (1) 60 as évek (2) afganisztán (1) afrika (1) afro amerikai (1) akna (1) albánia (1) alkohol (3) alpok (1) amerika (1) amszterdam (1) andok (1) angola (1) árak (1) autonómia (1) autóstop (2) balaton (1) bálnavadászat (1) becherovka (1) bécs (1) berlin (1) beyonce (1) bikaviadal (1) budafok (1) budaörs (1) budapest (3) buli (1) bunker (1) busz (3) calgary (1) chile (1) cigány (1) creedence clearwater revival (1) cseh tamás (1) dalí (1) dánia (1) dél korea (2) die hard (1) egerszegi (1) egri vár (1) éjszakai élet (1) enver hodzsa (1) erasmus (1) erdély (1) esőerdő (1) észak korea (2) észtország (1) feröer szigetek (1) film (1) footer (1) fotó (1) franciaország (1) háború (2) halászat (1) harlem (1) határátkelés (2) hellókarácsony (1) hobo (1) hollandia (1) indián (1) japán (1) kamaraerdő (1) kanada (1) katona (2) kína (1) királyhágó (1) koncert (1) korea (3) közbiztonság (2) közlekedés (1) lenin (1) ljubljana (1) metró (1) mókus (1) moszkva (1) művirág (1) new york (2) nyár (1) nyócker (1) ópium (1) patkány (1) pécs (1) pilis (1) piliscsaba (1) prága (1) programok (1) rammstein (1) rendőr (1) síelés (1) síút (1) soju (1) sör (4) spanyolország (1) szauna (1) szeged (2) székely (1) szélmalom (1) szlovénia (1) szöul (2) tallin (1) techno (1) travellingband (1) travellin band (1) tréning (1) tulipán (1) tűzoltó (1) underground (1) usa (1) üvegtigris (1) videó (2) villamos (2) vulkán (1) zsidó (1) Címkefelhő

Partnerek

Filléres zsörtölődés publikum előtt – avagy miért szép a társas utazás

2011.01.20. 08:31 :: travellingband

Korábbi posztunk a síeléses igen hosszú buszutakról megihlette Dórit, aki nemrég Krakkóban járt, és igen elkeserítő élményeket szerzett a társas utazásokról. Vigyázat, negatív tapasztalatok!

 


"Ha már kemény pénzeket kifizetünk egy utazásért, akkor elvárunk bizonyos dolgokat. Legyen plazma TV a szobában, bőr ülőgarnitúra, és esetleg egy szökőkút a szoba közepén. Ne kelljen sorban állni a szervezett múzeumlátogatásoknál, és ha kérhetjük, ne essen a hó! Sok kicsi kritikus lépi át hazánk határait minden nap, hogy valahol úgy viselkedjen, ahogy nem kellene. A társas utazások netovábbja a buszos kirándulás. Félig idegen, vagy sose látott emberek összezárása, ahogy már szó esett róla: önként vállalt kínzás. De a probléma folytatódik.

Ám sajnos ezek a problémák nem érnek azzal véget, hogy leugrunk a busz legalsó lépcsőjéről, hogy egy szimulált ételosztás-helyzet után megszerezzük táskánkat. Egy igazi nyaralás éppen ilyenkor kezdődik! A közös buszozás alatt meghallgathatjuk, hogy miért kellett ilyen korán kelni, miért nem tudott a busz egyszerűen a házuk előtt leparkolni, és egyébként is: miért kell valakit mellé ültetni? Fizetett a buszért, az utazásért, ergo ő mindennek az alfája és ómegája, és persze a busz is az övé. Itt van a kulcsmondat, vagyis: Ő fizetett érte. Másik teljesen érthető probléma a sofőr személye. Miért is kell megállnia négy és fél óránként? A helyzet ismerős lehet, a kisgyerekek hasonló szisztéma szerint működnek. Rácsodálkozás a világra, összefüggések keresése. A különbség annyi, hogy amíg a fiatalabb korosztály elfogadja a hallottakat, és őszintén kíváncsi, addig a feltörekvő nemzedék, a jövő értelmisége ezeket a helyzeteket számonkéréssel próbálja mélyíteni. Persze hozzá se kell tenni, hogy a legkisebb jó szándék, vagy érdeklődés nélkül. A busz negatívumai még mindig nem merültek ki teljesen. Lehet rajta egyszer nagyon hideg, egyszer pedig nagyon meleg is. Nem tudni, hogy ezt ki találta ki, de az biztos, hogy valami nagyon gonosz teremtmény volt. A legfőbb baj vele pedig az, hogy mindig akkor indul el, amikor nem szeretnénk. Vagy túl korán, vagy túl későn – az a bizonyos „arany középút” ismeretlen fogalom.

A már említett táskaszerzési akció után egy ideig még hallható néhány elégedetlen szó, de az új várakozás már leginkább a következő pár nap szálláshelyéül szolgáló létesítmény felé orientálódik. Ahogy az ember beáll egy sorba, már valami tudatalatti pánikhangulat kezd úrrá lenni rajta, rejtélyes okokból kifolyólag. A kedves utazók kérdezz-felelek játékokat találnak ki önmaguk, és társaik szórakoztatására egyaránt. Miért állunk itt eddig? (ötven embert nehéz elszállásolni). A fiúk miért állnak előttünk?(mert őket az érdekli, hogy legyen egy ágyuk, és nem az, hogy kivel alszik egy szobában, így nagyobb a szervezettség). És a szobákban kezdődik az igazi háború. Kitörő vulkán módjára szakad fel az emberekből a fájdalmas és kétségbeesett kiállítás: nincs pici szappan, se törülköző! A szoba sose lehet elég nagy, az ágy elég kényelmes. Görögországban meleg van, Lengyelországban hideg, főleg télen. A fűtésnek idő kell, amíg átmelegíti a szobát, az ablaknak szintén, amíg kiszellőzteti. De tudják: ha már fizettünk érte, mindent azonnal.

Az étkezés problémája az egyik igazán támadható pont, főleg akkor, ha szintén benne van az árban. Ez van a kedvesen felszolgált "welcome drink"-kel is. Itt is a miértek dominálnak, a szó után a „készül”, „csak egyet”, „ilyet” folytatások elképzelhetőek. Ezen a helyzeten már a reggeli lekváros kenyér se segít, meleg teával és/vagy kávéval. Sokan jobban örülnének egy szarvasgombás rántottának is, de a hostel állítólag nem erről híres. Arról nem is beszélve, hogy vacsorát nem kap a vendég.

A szervezett kirándulások újabb támadási felületet biztosítanak minden résztvevő számára. Bármilyen keveset is kellett esetleg befizetni az utazásra, az még mindig bőven elég ahhoz, hogy a szervező lehozza neki a csillagokat. Ha már egy fakultatív kulturálódás többe kerül, mint 3 bármilyen pénzegység, akkor gondok vannak. Annak viszont lehet örülni, ha a sör négyes egységáron kapható. A probléma általában ilyenkor kezdődik, amikor emberek közé lép a nép. Morcos tekintet, és a már említett kritikusi hajlam felszínre tör. Ilyenkor semmi sem vet gátat a hőbörgésnek, az igásló elszabadul. A baj csak az, hogy éppen az ilyen viselkedés miatt ne szeretik a magyarokat a környező országokban (legalábbis sok helyen, és sokan nem), illetve ilyenkor arra nem gondol senki, hogy nem egyedül utazik, ötven társa van mellette.

Ezek az emberek szintén fizettek, otthon lelkesen becsomagoltak, megsimogatták a macskájukat, egy utolsó kitérő a kétbetűsbe, és irány a busz. Új ország, új város, vagy esetleg egy régi kedvenc az úticél. Az a baj, hogy sokszor úgy tűnik, az emberek elfelejtettek örülni. Ha pedig nem így van, hanem csak amiatt bántják a szervezőt, a buszsofőrt, az újságárus nénit, mert ez a lételemük, maradjanak otthon. Lehetnek problémák, de ezeknek meg van a megfelelő kommunikációja. Sajnos sokszor kiderül az is, hogy a kor tényleg nem jár együtt azzal, hogy az ember „felnő”. Aki életképtelen, már ne is haragudjon meg senki se, azon már az se segít, ha a szervező fogja a kezét.

Azért persze nem annyira rettenetes egy ilyen utazás, mint amilyennek kinéz. Szerencsére ezen zsörtölődő egyedek száma alacsony, és igazából ők is jól érzik magukat így, nagy morgások közepette. És miért kihagyhatatlan egy ilyen utazás? A társaság, és a közös élmény szépsége miatt. A társas felfedezés, a csillagokat lehozó nevetés, a kajakoldulás által létrejövő néhány napos barátságok teszik azzá a főiskolai szervezett utakat, amik. Hiszen tudjuk: a kritikához ész kell!"

 

Köszönjük a keresetlen szavakat Dórinak! :)
Találkozzunk a
facebook-on, ahol rengeteg érdekes információt, meg ilyenek.

Szólj hozzá!

Címkék: sör busz

A bejegyzés trackback címe:

http://travellingband.blog.hu/api/trackback/id/tr632596371

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.