Travelling Band

Szubjektív országélmények, beszámolók innen-onnan.

Mi megyünk, te olvasod.
De lehet fordítva is:
travellingbandblog kukac gmail pont kom

Együttműködésben:

Utolsó kommentek

FB

Címkék

2009 (1) 41 es (1) 60 as évek (2) afganisztán (1) afrika (1) afro amerikai (1) akna (1) albánia (1) alkohol (3) alpok (1) amerika (1) amszterdam (1) andok (1) angola (1) árak (1) autonómia (1) autóstop (2) balaton (1) bálnavadászat (1) becherovka (1) bécs (1) berlin (1) beyonce (1) bikaviadal (1) budafok (1) budaörs (1) budapest (3) buli (1) bunker (1) busz (3) calgary (1) chile (1) cigány (1) creedence clearwater revival (1) cseh tamás (1) dalí (1) dánia (1) dél korea (2) die hard (1) egerszegi (1) egri vár (1) éjszakai élet (1) enver hodzsa (1) erasmus (1) erdély (1) esőerdő (1) észak korea (2) észtország (1) feröer szigetek (1) film (1) footer (1) fotó (1) franciaország (1) háború (2) halászat (1) harlem (1) határátkelés (2) hellókarácsony (1) hobo (1) hollandia (1) indián (1) japán (1) kamaraerdő (1) kanada (1) katona (2) kína (1) királyhágó (1) koncert (1) korea (3) közbiztonság (2) közlekedés (1) lenin (1) ljubljana (1) metró (1) mókus (1) moszkva (1) művirág (1) new york (2) nyár (1) nyócker (1) ópium (1) patkány (1) pécs (1) pilis (1) piliscsaba (1) prága (1) programok (1) rammstein (1) rendőr (1) síelés (1) síút (1) soju (1) sör (4) spanyolország (1) szauna (1) szeged (2) székely (1) szélmalom (1) szlovénia (1) szöul (2) tallin (1) techno (1) travellingband (1) travellin band (1) tréning (1) tulipán (1) tűzoltó (1) underground (1) usa (1) üvegtigris (1) videó (2) villamos (2) vulkán (1) zsidó (1) Címkefelhő

Partnerek

Nem amerikainak való vidék - Chile

2010.10.29. 08:30 :: travellingband

1973-ban Chilében az USA által finanszírozott katonai puccs zajlott, ahol Pinochet vezetésével megtámadták az elnök rezidenciáját, az elnököt kivégezték és az összes komolyabb tisztséget betöltő embert összegyűjtötték a Santiagoi stadionban, ahol megkínozták, vagy kivégezték őket. A hivatalnokok tömegesen kényszerültek elmenekülni az országból. Így került Ágnes férjének családja is Magyarországra, ahonnan megismerkedésük után visszaköltöztek a dél-amerikai országba.


„Chilében az amerikaiakat nem szeretik annyira, így az első kérdés, amit fehérbőrüként kapsz: honnan jöttél:) Ha annyit mondasz „magyar vagyok”, a továbbiakban megkülönböztetett figyelemben lesz részed:)
Egyszer megkérdeztem egy családot, akik éppolyan menekültek voltak, mint a férjem családja, hogy "Több mint 20 éve visszaköltöztetek Chilébe! Összesen 17 évet éltetek nálunk! Előtte is és utána is csak itt éltetek! Hogyan lehetséges, hogy úgy beszéltek magyarul, mint én?!?!" Meghatott a válasz: "Ági! Mi akkor menekültünk Magyarországra, amikor szó szerint az életünket féltettük! Magyarország pedig nemcsak befogadott, hanem lakást, munkát, a gyerekeknek külön tanárt, vagyis egy új életet adott nekünk! Hogyan felejthetném el ennek az országnak a nyelvét?! Ha az olimpiát nézzük, akkor a magyaroknak pont úgy szurkolunk, mint a chileieknek! Ha meghallom a magyar himuszt éppúgy könnybe lábad a szemem, mint 20 évvel ezelőtt!"


Chile, hivatalosan a Chilei köztársaság, független köztársaság Dél-Amerikában, az Andok hegyvonulatai és a Csendes óceán között, észak-déli irányban hosszan elnyúlva. Dél-Amerikában, Chilében a legmagasabb az életszínvonal (IGEN! Brazíliáénál is magasabb:)). A mezőgazdaság képes arra, hogy az ország lakosságát élelmiszernövényekkel ellássa, sőt exportál is.

Antofagasta


Nagyon fejlett a szociális háló, sok tekintetben még nálunk is fejlettebb. Nagyon komoly segítséget nyújt az állam a szegény családoknak(megfelelő vagyonellenőrzés után), minden család házat kap, minimális bérleti díjért, az államtól, mely 8 év után automatikusan a család birtokába kerül. Így - bár beutaztam Chilét északtól-délig, gyakorlatilag nem láttam hajléktalanokat az utcákon...
Itt is létezik "első lakáshoz jutási támogatás", mint Magyarországon, de itt nem kötik különböző feltételekhez a megkapását, mint nálunk, itt alanyi jogon jár mindenkinek, aki chilei állampolgár. Az összege is jóval magasabb mint nálunk.  Itt, a sógornőm(aki amúgy jólmenő vállalkozó), amikor az első lakását vette 15.000.000 peosért, az első lakáshoz jutási támogatás összege: 5.000.000,- peso volt, vagyis a lakás vételárának egyharmada. Pedig állítólag fejlett európai ország vagyunk, ez meg az elmaradott Dél-Amerika:)
Rendkívül jó a közbiztonság. Amikor a nagybani kábítószertermelés Dél-Amerikában kifejlődött, Chile politikai elzártsága miatt (Pinochet rezsim), valamint az ország földrajzi elzártsága okán is (a pici északi, perui határátkelőtől eltekintve, az egész ország földrajzi és hivatalos határa is az Andok gigászi hegyvonulata, a  maga 6-7000 méteres csúcsaival - melyek közt igen kevés az átjárható hágó - délen pedig a Déli sark), kimaradt belőle. Az azóta megválasztott kormányok mindegyike igyekszik Chilének ezt a relatív tisztaságát megőrizni. Igy pl, amikor először érkeztem Santiagoba, kissé meglepett, mikor a bőröndkiadó futószalagjainál szembetaláltam magam egy kutyafalkával:) Legalább 30 kábítószerkereső kutya (mellesleg mindegyik zsemleszínű labrador, szép zöld egyenruhában:), nyüzsgött a poggyászok közt, a futószalagokon, de gátlás nélkül felugrottak az emberek által tologatott kocsik tetejére is:)
Olyankor az emberek megálltak, megvárták míg a kutya végez a vizsgálattal és odébbáll.
A vámellenőrzés is ennek megfelelően nagyon szigorú. Gyakorlatilag mindenkit átvizsgálnak, válogatás nélkül a nemzetiségére, vagy, hogy honnan érkezett. Hozzáteszem nagyon udvariasak a vámosok, soha semmiféle attrocitás nem ért, még amikor magyar pirospaprikát hoztam be(Chilébe tilos mindenféle növényi magvat behozni, mert az ország relative steril - gyomnövényektől és más növényi kártevőktől és ezt szeretnék is megőrizni), és próbáltam megmagyarázni a vámosnak, hogy azért hoztam, mert Chilében nem olyan finom a pirospaprika mint nálunk. Amikor megnyugodott, hogy ez csak por és nem mag, jót nevetett és a felbontott tasakot visszacsomagolta és cellux-al lezárta.

Chile nagyon olcsó a mi magyar szemünknek. A zöldségek és gyümölcsök itt nevetséges összegekért kaphatóak. Pl a paradicsom kilója szezonban kb 50 Ft-ba kerül, a sárgadinnyét(ami itt amúgy zöld:), pedig 3 db-ot(sokkal nagyobbak a hazaiaknál...kb gyerekfej nagyságúak), 300 Ft-ért kapsz, uborka szintén sose kerül többe 80-100 Ft-nál (hozzáteszem itt csak fürtös ubi van, a kigyóubit nem ismerik, ráadásul a permetszerek hiánya miatt sosem keserű a vége). Hagyományos fejes saláta itt nincs, csak jégsaláta (de abból vagy ötféle), kb akkorák méretre mint nálunk a hatalmas fejes káposzták és egy ekkora kerül kb 80 Ft-ba.
Egy uj automata mosógép átszámítva gyakran 20e Ft-ért is kapható:) Egy nagy, fagyasztós hűtőszekrény (magasabb mint egy átlagember), ritkán kerül többe 30-40e Ft-nál.
Természetesen a bérek is ennek megfelelően alacsonyabbak, de közelsem annyival, mint gondolnánk.
 
Sokan föltesznek olyan elmés kérdéseket, hogy mint nő nagyon el vagyok-e nyomva Dél-Amerikában?:) Ezen egész egyszerűen nevetnem kell:) Chilében a nők egyenjogúak...gyakran egyenjogúbbak a férfiaknál:) Az ország megválasztott miniszterelnöke ezidáig NŐ volt, Michelle Bachelet (Magyarországon mikor volt NŐ a köztársasági elnök?:) és kizárólag azért nem választották újra, mert a chilei törvények értelmében nem lehet kétszer egyazon ember köztársasági elnök. Amúgy itt a nők többsége dolgozik. Semmilyen csoport, párt, vagy hivatalos hely nem hozhat döntést úgy, hogy a bizottságban a nők 1/3-ad arányban minimálisan ne képviseltetnék magukat. Ha nincs meg a nők 1/3-ada, egész egyszerűen döntéshozatalra képtelennek minősítik a bizottságot.
Tudomásom szerint Magyarországon (a fejlett és egyenjogú Európában) erre semmiféle intézkedés ezidáig nem született :)

Aki itt dolgozik, az a fizetéséből tisztességesen meg tud élni. De a spanyolnyelvtudás itt alapfeltétel, ugyanis gyakorlatilag senki nem beszél angolul:) Az európaiakat megkülönböztetett tisztelet övezi és inkább alkalmaznak egy gyengén spanyolul beszélő európait bármilyen munkára, mint chileit, mert itt az a meggyőződés, hogy az európaiak nagyon jól képzettek és legfőképpen tisztességes,

Osorno-vulkán

dolgozni tudó és akaró munkaerők. Ez nagyrészt igaz is, a chileiekkel összehasonlítva, akik a manana (holnap is ráérsz), elmélet nyugodalmas hívei és úgy állnak a munkához mindig, hogy más is hozzáférjen:)”

Köszönjük Ágnesnek!
Még több képért és élményért látogassátok meg a
blogját!

5 komment

Címkék: chile árak vulkán andok határátkelés

A bejegyzés trackback címe:

https://travellingband.blog.hu/api/trackback/id/tr52406349

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tetszett az írás.
Nekem óvodai emlékeim vannak egy chilei családról,jobban mondva apáról és lányáról.
Anno egyszer csak kinyílt az ajtó és egy apa meg a lánya állt ott,az óvónő azt mondta Chiléből jöttek.Más emlékem nincs,talán az hogy az apát többször is látni véltem még évtizedek múlva is mintha semmit sem változott volna,érdekes de nem tudom volt e felesége,és a lánya sem volt soha vele mikor láttam.
Köszönöm az írást! Jó ilyet olvasni :)
Nagyon tetszett az írás.
Kiemelt figyelemmel kísérem Dél Amerikát, főleg Chilét és Argentínát.

Kedvelem a chilei bort és a gyümölcsöket.
Kedvenc könyvem: Isabel Allende: Lelkem , Ines.

A nemrég történt sikeres bányászmentés, az országot összetartásban és életszemléletben is példaképül állította a többi nemzet szemében.
Régi vágyam eljutni ide.(Esetleg élni, dolgozni).

További hasonlóan jó írásokat szívesen olvasok.
Mikronéziáról is szeretnék beszámolót! :)
„Semmilyen csoport, párt, vagy hivatalos hely nem hozhat döntést úgy, hogy a bizottságban a nők 1/3-ad arányban minimálisan ne képviseltetnék magukat. Ha nincs meg a nők 1/3-ada, egész egyszerűen döntéshozatalra képtelennek minősítik a bizottságot.”

Na, ez viszont már az elmebaj nyilvánvaló jele.