A Travellingband ezúttal nem kissé extrém helyről jelentkezik. Ferenc jóvoltából – aki amúgy katonaként szolgál az országban - igen exkluzív információk jönnek egyenesen Afganisztánból, Pul-e-khumri vidékéről. Vigyázat, fél méteres hó, porvihar, tálibok és ópium jön. Igazi extrém utazásban lehet részük!

Pul-e-khumri nagyjából 200 kilométerre van Kabultól, északra. Azonban nem könnyű tájékozódni az afganisztáni tájon. Hegy hegyet ér, a városok a völgyekben találhatók, többségében a kopár sziklák, és homok a jellemző. Növényzet csak azokon a részeken található, ahol valamilyen formában van víz. Nem olyan barátságos a hely, mert a levegőben szinte az év minden szakában terjeng a por. Ezért még teljesen szélcsendben is, ezért hiába van fent az ember egy ezer méteres hegytetőn, nem nagyok a látótávolságok.
Afganisztánban szinte minden fele a hegyeket lehet látni. „Borzasztó szélsőséges egy ország ez,mert pl. némely járásba csak egy út vezet, az is egy kiszáradt folyómederben, ami az év 80 százalékában száraz, majd tavasszal, amikor elolvad a hegyekben a hó, hihetetlen módon kiárad, s mindent elpusztít, ami az útjába kerül. 
Európai szemmel a nyár borzasztóan meleg. A levegő páratartalma szinte nulla, a nappali hőmérséklet akár 52-57 fok is lehet. Kalap, kendő, vagy sapka nélkül nem ajánlatos járkálni. A tél viszont nagyon hideg,-15-töl -22-ig is képes lemenni a hőmérséklet, és 20-50 cm es hó is előfordul.
A tél itt igen későn kezdődik, kb. december elejétől, és maximum március elejéig tart. Akkor hirtelen elkezd a hőfok növekedni.
Hogy a fíling kellemesebb legyen, néha vannak porviharok, homokviharok is, amelyek egyik pillanatról a másira keletkezhetnek.
Az élet itt, nekünk, európaiaknak, nagyon furcsa. Sajnos az emberi életnek nincs értéke. Tényleg semmi. Vannak ugye öngyilkos merénylők, és ha netán az utcán meghal néhány ember, pár percig mindenki nézelődik, hogy mi történt, majd megy tovább a dolgára mindenki.
Afganisztánban a napi átlag jövedelem 1 dollár. Azaz havonta harminc. Ezért a helyieknek sajnos nehéz a megélhetés, és munkanélküliség miatt, képesek eladni a gyerekeiket, akikért 200-300dollárt is adnak a tálib ellenállók. A háború igazából az ország déli részén van, az amerikaiak, és az angolok ellen, de itt is érezni a hatását. Vannak merényletek, kézifegyveres és rakétás támadások, az utak burkolatára és mellé telepített bombák, amik távirányítóról robbanak. A legrosszabb, hogy kábé 10 éves kortól gyanúsak a helyiek,nem lehet tudni ki melyik táborba tartozik, mi várható tőlük.
Az élelmiszert piacokon szerzik be a helyiek. Ezek nekünk primitívnek tűnnek, de egyszerűen csak elmaradottak. A hentesboltok tető alatt lógó, feldarabolt kecskékkel megtöltött épületek. A tetemeken, vagyis az árun nyáron milliónyi légy döng.
Az afgánok mezőgazdasága igen gyenge, hisz kevés a termőföld. Próbálkoznak kukoricával, és látni néhány gyümölcsöst. A  fő termesztett növény viszont  a mák, amiből kábítószereket állítanak elő, s ezzel kereskednek. Persze ezek, mint máshol is, kartell szinten mennek. A főnököket itt haduraknak hívják.
A házak többsége sárkunyhó, de a tehetősebbeknek igen komoly, kábé 20-60 millió forintot érő villája van.
Sokan állattenyésztéssel foglalkoznak, birkákat és teheneket látni. Az állatokat itt igen nagy nyájakban hajtják. Szamarakat is használnak, de azokat csak áruszállításra.
Az ország főbb útjai egyébként igen jó, már-már autópálya minőségűek. De nagyon kevés van belőlük, és az alapokba állítólag az itt hagyott több tízezer orosz harckocsit építették. A föld több tízezer aknát rejt napjainkban is.
Valamiféle tömegközlekedés van, de igen kezdetleges. Buszok járnak a nagyobb városok között, és elég sok embernek van kocsija, vagy motorja. Ami jó, hogy a benzin olcsó, kb. 30 forint egy liter. Vonatok nincsenek, s csak katonai repülők járnak az égen.
Egyszóval hiába szar a helyzet Magyarországon, ezek szerint azért van rosszabb is.