Vörös lámpás negyed, legalis kábítószer, érthetetlen vonatok és egy négyzetméterre jutó rekordmennyiségű tehén – ezúttal Hollandiában jártunk. Roppant szubjektíven mondjuk meg a frankót a szőke óriások élőhelyéről. A Travellingband ismét eredeti funkciójában működik, azaz utazásélményről számol be. Egy hetet töltöttünk a tulipánok, fapapucsok és vízimalmok országában, és ebből a három dologból persze egyet sem láttunk, azonban egy csomó minden érdekeset meg igen.

Először is, Hollandiába senki se menjen, aki nem szereti a változatosságot, főként az időjárás terén. Az ország klímája leginkább a Brit szigetekével rokon, azaz képes a ragyogó napsütésből egy másodperc alatt szakadó esőbe váltani, majd vissza. Mindehhez állandó szél társul (nem hiába látni úton-útfélen szélmalmokat), valamint nem túl magas átlaghőmérséklet. Rohadt szar idő van, magyarul. Állítólag télen meg emiatt jobb, mert nincs igazán hideg, de télen nem nyaralunk, mivel azt nyáron kell, benne is van a nevében, nyaralás=nyár. Ha ezen túltesszük magunkat, és jól felöltöztünk, valamint van nálunk egy táska is, amibe majd belegyömöszölhetjük a ruhát, ha esetleg fél órára meleg lesz, nekivághatunk. Mi az eindhoveni repülőtérre érkeztünk meg, ahonnan egy reptéri busz visz a vonatállomásra. Hollandia nagyon drága ország, legalább is nekünk az volt, éppen ezért érdemes mihamar elkezdeni a spórolást. A Travellingband szerkesztői nyugodt szívvel bíztatnak mindenkit, hogy sértsenek rögtön az országba lépésük után törvényt, és ezen a reptéri buszon blicceljenek. 3 eurót gombolnának le ugyanis a vonatállomásig, azonban a vezető nem nézi a jegyeket (ahogy sok más közlekedési eszközön igen), kaller meg nem férne fel, hiszen reptéri busz, el tudják képzelni azt a tömeget, ami azon van, éjjel-nappal. Egyből spóroltak tehát 3 eurót, amiből egy kevésbé drága helyen tudnak is venni mondjuk egy korsó minőségi barna sört. No, de ne szaladjunk előre. Megérkezvén a vonatállomásra tapasztaljuk egyből, mit is jelent a „Nyugat-Európa”-kifejezés. Dohányozni csak az arra kijelölt zónákon lehet, ezért nincs büdös, nincsenek talponállók, ahol a legzüllötteb figurák szeszelnének, mint itthon. És minden pályaudvaron jól látható helyen van egy információs pult, ahol segítőkész és angolul folyékonyan beszélő, mosolygós emberek adnak útbaigazítást. Egyébként angolul mindenki folyékonyan beszél, öreg, fiatal egyaránt. A vonatok tiszták, nagyok (sokszor emeletes vonattal utaztunk, ami azért jó, mert nincs akkora tömeg, hogy ne lenne ülőhely mindig). A jegy természetesen drága, azonban egy helyről a másikig szól, tehát annyit szállhat át az ember, amenyit akar (vagy amennyit kell, mert általában át kell, bárhova is megyünk). És akkor használható fel a jegy, amikor jólesik. Ha az utazás napjára veszünk jegyet, a jegyárus néni (szintén pörfekt angol és mosolyog) kinyomtat nekünk egy személyre szabott útitervet, rajta, hogy hol kell átszállni, hánykor megy a vonat és hányas vágányról(!). Aztán megérkezünk egy tipikus holland kisvárosba, mondjuk Groningenbe. Először azzal a megdöbbentő ténnyel szembesülünk, hogy mekkora nagy is az utcákon a szemét. Az általunk látogatott holland városokban nem nagyon ismerik a köztéri szemeteskuka fogalmát. Különösen szembetűnő ez, mivel a járdát kivéve minden kínosan tiszta, a közterek rendezettek, a fű mindenhol lenyírva, satöbbi.

A legfontosabb azonban, amire nem árt felkészülni, a biciklis-dömping. Hollandiában permanens kritikálmessz van. Mindenhol vannak bicikliutak (de szó szerint, mindenhol) és a biciklisek élveznek prioritást mindenkivel szemben. Érdemes ezt akkor is figyelemben tartanunk, ha gyalogosan közlekedünk, a holland bicósok ugyanis gond nélkül elütnek, ha nem vagyunk körültekintőek, mielőtt átkelnénk a (sokszor több sávos) bicikliúton, és még ők lesznek felháborodva. Nekik áll a világ, na. Az egész ország úgy van egyébként berendezve, hogy autót a legkevésbé se legyen kényelmes használni. Biciklivel a legkönyebb, tömeközlekedéssel a leghatékonyabb haladni, autó meg olyan izé dolog nekik, szükségszerűség bizonyos helyzetekben.

Ahogy haladunk egy szabadon választott holland városban, egy idő után önkéntelenül is az embereket fogjuk figyelni a házak helyett (nálunk ez az idő két nap után jött el). Ugyanis az általunk látott holland városok mindegyike gyönyörű belvárossal bírt, szebbnél szebb, műemlékgyanús házakkal, templomokkal. És mindegyiket (a kisvárostól Amszterdamig) a legmerészebb építészeti eklektika jellemzi. Gond nélkül az 1600-as évekbeli műemlék kastély mellé építik a csupa üveg meg fém irodaházat, és lássanak csodát, nem gáz a dolog! Sőt, mondunk merészebbet: annyi szép és régi templomuk van per négyzetméter, hogy jó részébe egyszerűen nem jut hívő. Ezeket sem csak úgy tartják ám! Láttunk templombelsőben kialakított múzeumot kávézóval és kocsmával, de láttunk régi templomépületet, amely közértnek adott otthont (frankón). Akkor sem kell szokványosra számítani, ha nem a műemlékek meredek újrahasznosításáról van szó. Hollandiában a köztéri dolgok és a köz által használt dolgok szinte mind formatervezettek. Tehát nem csak úgy lejöttek a gépsorról, azt jóvan, hanem láthatóan egy designer vagy képzőművész tervezte, vagy legalább is dekorálta ki. Így láthatunk avantgárd festményekkel ékes buszmegállókat és vonatbelsőket, vagy kecsesre dizájnolt korlátokat, meg sok ilyesmit.

És akkor még az elmaradhatatlan vízről nem is szóltunk. Az ország nagy része vízben áll. Mindenhol találunk kisebb-nagyobb tavakat, patakokat, mesterséges vagy éppen természetes lagúnákat. Annyira része mindez a tájnak, hogy ha nem látunk öt percig csatornát vagy tavat, hiányérzetünk támad. A csatornákon pedig élénk hajóforgalom zajlik. A csatornák a városok szerves részét képezik, a holland városok jó része (főleg Amszterdam) kicsit hajaz is emiatt Velencére, vannak olyan utcák, amelyeket átszel, vannak olyanok is, amelyekben a gyalogos forgalmon kívül csak csónakkal vagy hajóval lehet közlekedni. Kedvelt turistalátványosság a felnyíló hidakat nézni (tényleg állat látvány).

Csatornánál és hídnál már csak tehén van több. Ha van egy talpalattnyi zöld terület a városokon kívül, biztosak lehetünk benne, hogy az valakinek a legelője. A feltehetően milliárdokban mérhető tehénpopuláción kívül vidéken mindenkinek van lova, többnyire nem is egy, és szeretik azzal küldeni a közlekedést is. Egyébként nincs semmi különbség a „vidék” és a „város” között, teljesen ugyanolyan jólét és feljettség van az előbbin is, csak kevesebb a ház. A vidékiek inkább, fasza farmerekhez méltóan, (magyar viszonylatban menőnek mondható) tanyákon élnek a legelőjük közepén.

Mivel Hollandia nem sokkal nagyobb alapterületű, mint hazánk, nincsenek benne igazi távolságok. De még annyira sem érezni őket. Mindenhova megy vonat, és a vonat gyors. Írnánk, hogy megbízható is, azonban ez már nem teljesen igaz. Tudósítónk hazaérkezését éppen a vasútközlekedés húsította meg először: egy vihar miatt nem jártak a vonatok X és Y települések között, ami miatt készer többet kellett átszállni, valamint az egyik állomáson beígért „pótlóbusz” hogy, hogy nem, nem volt elég 3 vonatszerelvény utazóközönségének (egy darab busz, értik). Tehát akkor remek a vonat, ha éppen nincs semmi természeti tényező. Ez azért elég furcsa egy olyan országban, ahol minden héten esik az eső és viharok dúlnak… Amszterdamról külön is kell beszélnünk egy kicsit. Amszterdam egy külön világ. Non-stop fesztiválhangulat van az utcákon, reggeltől estig és estétől hajnalig. A kocsmák nagy része mégis bezár 11 körül este. Ha több napot szeretnének eltölteni ebben a városban, különösen ügyeljenek a mértéktartása! Annyira sok szórakozási lehetőség van, hogy könnyű leragadni egy megkedvelt helyen és eltölteni ott napokat, ahelyett, hogy rendesen bejárnák az egész metropoliszt. A legális könnyűdrogok is segíthetnek az eltompulásban és az eltévedésben. Egyébként nagyon vicces egy ilyen coffeeshop, körülbelül olyan, mintha a zöldségeshez menne be az ember: sorbanáll, sorrakerül, kiválasztja a „fűlapról”, hogy mit kér, fizet, ennyi. Általában odabent is el lehet fogyasztani a matériát, vannak asztalok, székek, üvölt a reggae vagy a dramenbész, és nem sok fehér ember tartózkodik odabent. De ha akarjuk, elszívhatjuk akárhol. Természetesen Hollandiában a coffeeshopokon és az otthonunkon kívül tilos az alkohol és a kábszerfogyasztás, ám ezt mindenki körülbelül annyira vszi komolyan, mint itthon. Egyébként nem láttunk annyira sok szétesett embert, senki nem fetrengett a földön, vagy ilyesmi. Ez részben azért is lehetett, mert a coffeshopokban nem lehet alkoholt kapni, részben pedig azért, mert a rendőrök mindenhol jelen vannak. Minden sarkon posztol egy jagelló, döntően azért, hogy útbaigazítsa a kikészült turistákat. Ám állandó jelenlétük feltehetően visszatartja a botrányos viselkedésre hajlamosakat. Egyébként senkit sem basztatnak, pontosan tudják, hogy a turizmus mennyire fontos, és, hogy a legtöbb ember bulizni jár oda. A vörös lámpás negyedben is azért van annyi rendőr, hogy a lányokat védjék meg az esetleges erőszakos kliensektől. Egyébként maga a vörös lámpás negyed egyszerre kiábrándító és érdekes. Ülnek vagy állnak a minimális ruházattal bíró lányok egy-egy telefonfülkényi üvegbutikban. Vannak vérmesebbek, azok hivogatják be a népet az utcáról, de vannak olyanok is, akik olvasgatnak. Aztán, ha megszületik egy deal, egész egyszerűen behúzzák az utcára néző függönyt… A Travellingband mindenre elszánt tudósítói megtudakolták az „árfolyamot”, ami egységes, 50 euró húsz perc műveletért. És mivel az amszerdami prostituáltak mind egyéni vállalkozók, akik az önkormányzattól bérlik a helyeiket, a munka minden szörnyűsége ellenére nem a legrosszabb kereseti lehetőség ez. Nagyon valószínű, hogy aki Hollandiában lesz prostituáltá, azt nem kényszeríti senki erre a döntésre úgy, mint mondjuk más országokban, ahol elrabolnak nőket és erőszakkal bírják rá őket a megalázó munkára.

Természetesen a mulatás melett Amszerdam a világ egyik vezető kulturális központja is. Annyi múzeum és látnivaló található itt, hogy egy hónapig simán minden napra akadna valami világraszóló, legyen az a popkulturát gyönyörűen megtestesítő Madame Tussaud’s vagy a lenyűgőző Van Gogh múzeum. Itt is kitérnénk arra, hogy a hollandok érdekes népek. A Rijksben, azaz a nemzeti múzeumban például nem írták ki sehol a bejáratnál, hogy csak a múzeum fele látogatható, mivel felújítják – elkérték szépen a teljes jegyárat. Den Haagban, azaz Hágában pedig a városi múzeumban jártunk ugyanígy. Sőt, ott a felújítást olyan szinten vették komolyan, hogy nem is zárták igazából le azokat a termeket, ahol a renovációs munkák zajlottak, csak elkerítették egy kordonnal. Tehát úgy kellett (volna) élvezünk a magaskultúrát, hogy közben mellettünk pár lépésnyire melósok véstek, kalapáltak, faragtak. Néha egyikük átment a termen egy vödör malterrel, elsuhant kantáros gyatyában, meg szutykos csizmában csendesen egy Vermeer kép előtt, elég bizarr látvány volt. Sőt, bepillantottunk egy olyan terembe is, amelyet felújítottak éppen, és képzeljék, a képek nem voltak leakasztva, de még letakarva sem! Ott lógtak az eredeti Rembrantok és mellettük fúrták a falat. Nem igazán értettük a dolgot.

Mivel Amszerdam az ország egyik legnagyobb városa, kénytelenek leszünk használni a tömegközlekedést. Mindenhova el lehet jutni villamossal vagy busszal, a vonalak rengeteg helyen keresztezzik egymást, a lépten-nyomon kihelyezett térképeken pesig még az olyan funkcionális analfabéták, mint például a Travellingband tudósítója, is képekes kiigazodni. Azonban készüljünk föl, hogy nem két fillér a dolog. A város, számunkra megfejthetetlen rendszer szerint, különböző zónákra van osztva. Bizonyos zónákon belül egészen olcsó utazni (értsd: egy és másfél euró közti összeg), azonban bizonyos más zónákban ennek akár a többszöröse is lehet. Sőt, ha több zónát keresztező buszra vagy villamosra szállunk, akkor megeshet, hogy egy nem egészen negyed órás útért leszednek rólunk hét-nyolc eurót is! Lógni sem mindenhol lehet, mivel sok buszon a vezető egyben kaller is, és nem enged föl érvényes jegy nélkül.

De nem a méret a lényeg. Óballa például sokkal kisebb, mint Amszterdam, mégis ott is lehet mulatni. Ezzel a nagyon igényes fordulattal zárjuk ma sorainkat, a következő rész pedig Franciaországról fog szólni. Valamikor.