Előző posztunkban három Dél-Koreában élő magyart szólaltattunk meg, hogy ott mit észlelni a nagyvilág híradásaiban vezető hírként szereplő észak-koreai ágyúzásról. Vajon meg lehet szokni az állandó feszült légkört, és azt, hogy az ország egyik felében a Föld legkeményebb diktatúrája működik? Hangulatjelentés Dél-Koreából, második rész.
 |
| A barátságos Észak-Korea - Kína határszakasz (forrás) |
"Én úgy hallottam, hogy ez a sziget kb. 70km-re van a szárazföldtől, szóval szerintem Seoulban magából a támadásból semmi nem volt észlelhető. A lakosság elég jól fel van készítve a háborúra, múzeumokban is látni ábrákat, amik azt magyarázzák, mi a teendő vegyi vagy atomtámadás esetén. Az embereket nem nagyon foglalkoztatja az északiak villongása: a közbeszédben általában kevés szó van róla, persze azért a hírekben mindig benne van Kim Jong Il aktuális akciója.
Nagyon sok vaklárma volt korábban, amikor azt hitték, hogy háború lesz, és az emberek őrülten nekiálltak vásárolni. Még a ’80-as években is volt ilyen, ezért mára már elég indifferens a közhangulat. Viszont ilyenre még nem volt példa, hogy ágyúztak volna. A katonai készültség mindig is nagy volt, rengeteg laktanya van mindenfelé, sok hegycsúcson katonai állás van, a tengerpart az északi országrészen a legtöbb helyen le van szögesdrótozva, és még mindig harmincezer amerikai katona állomásozik az országban. 
Általánosságban az idősebb generáció, amelyik még emlékszik a háborúra, és a nagy nélkülözésre, nem szeretné, ha újraegyesülne a két országrész, a fiatalabbak viszont nagyobb szimpátiával tekintenek az északi honfitársaikra, és inkább sajnálják mint utálják őket.
Elég sok őrültséget csináltak már az északiak, volt hogy egy különleges alakulatuknak, akiknek a küldetése a dél-koreai elnök megölése volt, sikerült 500 méterre jutnia a Blue Househoz, a koreai elnöki palotához. Arra is volt példa, hogy egy nagyobb haderő partra szállt a Keleti tengernél, és több napon át tizedelték a környező falvakat a Daebek-hegység északi részén.
Bár ezek a dolgok még a ’60-as ’70-es években történtek, de még a közelmúltban is volt olyan, hogy egy kis tengeralattjáró-szerűséggel északiak lejutottak egészen Busanig kémkedni, ahol csak több napi hajsza után ölték meg őket. Számomra talán az a fotósorozat volt a legmegdöbbentőbb, amin egy határőrsnél északi katonák kiugrálnak az erdőből, és baltával (!) megölnek több déli határőr katonát.
Magyar újságban meg azt olvastam, hogy a kilencvenes évek elején a bécsi észak-koreai követséghez tartozó hajóról, ami a Budapesten a parlamenttel szemközt horgonyzott, kémleltek, hogy mi folyik a parlamentben. Aztán a németek szóltak a magyaroknak, és azóta le van árnyékolva az épület. Vicces.
Korea az ellentmondások országa, érdekes a kultúrája, de a városok elég egyformán jellegtelenek, kevés régi épület maradt meg a háborúból. Amit szerintem érdemes megnézni, azok a nemzeti parkok: rengeteg szép hegy van rendkívül jól kiépített túraösvényekkel, ezen kívül még a szigetvilág is érdekes."
Botond
 |
| Remek hangulatban folyik a munka (forrás) |
Köszönjük Botondnak!
Utolsó kommentek