Nem kell ám minden alkalommal a kontinensen kívülre utazni ahhoz, hogy különös állatokkal találkozzon az ember. A Travellingband stábja alapvetően a lokális élményeket szereti. Ezúttal Piliscsabán jártunk.

Vonattal utaztunk Piliscsabára. A Nyugatiból indultunk, méghozzá szép új, piros Bombardier szerelvénnyel. A feeling közel sem olyan, mint a régi, szottyos klasszik MÁV-kocsik esetében. A piros jármű nem büdös, csendes, és kényelmes. Mondjuk gyorsnak nem mondható, de ezt fogjuk rá a sínek állapotára.
Magyarországon sajnos nincsen újdonság abban, hogy kosz van ott, ahol vasút. Azonban Angyalföld, és az Aqiuncum megállók közötti állapotok borzasztóak. Mintha minden vonatból kiöntenének egy konténer szart. Gratulálunk!
Piliscsabára amúgy nagyjából negyven perc alatt ér a szerelvény. A településen kétség kívül a legnevezetesebb épület a 2001-ben, Makovecz Imre tervei alapján épült Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kara. Ezt látni is a vonatról, sőt külön megálló is van a Campusnál. Röviden összefoglalva, igen baró az épületegyüttes, impozáns, és biztos jó oda járni. Mi azonban nem a felsőoktatás, hanem a züllés irányát választottuk, hiszen éreztük, az való hozzánk. El is indultunk Tinnye felé, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy véletlenül szemügyre vegyük az Üvegtigris büfét is.
A lakókocsi nincsen mindig ott a helyszínen, azonban ezúttal szerencsénk volt. Persze a rossz időre (és nyilván a télre) való tekintettel a Tigris nem volt nyitva. Ezen annyira nem lepődtünk meg, sőt, valamennyire fel is készültünk arra, hogy nem lesz kiszolgálás, és vittünk magunkkal sört. Az Üvegtigrisnél inni roppant jó program, főleg, hogy népszerűsége miatt rengetegen keresik föl, még télen is. Ők voltak azok, akik kiröhögtek bennünket, és jól láttuk az arcukon, nem értik, mit keresünk ott február közepén, éles hideg szélben.
Aztán persze akadtak páran, akik megértették, miért jó nekünk három órán keresztül állni egy lakókocsi előtt, igaz hozzánk hasonlóan abnormálisnak csak egy csapat látszott. Tűzoltóautóval érkeztek, nyolcan, egyenruhában, bevetésről. A rohamkocsi hangosbeszélőjét pedig arra használták, hogy telefonról játszották bele az Üvegtigris Csoki bácsijának "Ízirájder öcsém!" felkiáltását.
Piliscsaba környékén igen jó kirándulóhelyek vannak, mi a sokat emlegetett büfé melletti tónál indultunk fel a hegyre. A környéken igen jelentős fakitermelés folyt a 18. század végétől, így sok helyen hiányzik az erdő, és ún. dolomitkopáros a táj. Mostanában nagyon divatos lett arrafelé is csúnya lakóparkokat építeni, amelyeket a legjobb fekvésű dombokra tesznek, és borzalmasan kretén állatok adják a nevüket. Mi az Álomvölgy - Dream Valley lakópark névadójával kapcsolatban fogalmaztuk meg, hogy reméljük már nincs az élők sorában, így nem kell semmi rosszat kívánnunk neki.
Piliscsaba település egyébként nagyon színpatikus, a kocsmában barátságosak az emberek, még kézilabda meccs nézése közben is. A vonatok óránként közlekednek, érintve a települést, és a Wikipédia szerint ott lakik Hobo, meg Egerszegi Krisztina is.